A dolgozat a XXV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi Szekciójának
nyelvészeti munkacsoportjában III. helyezést ért el.
Témavezető: Raátz Judit (ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Magyar Nyelvtudományi Tanszék)

Kékesi Nikoletta Viktória:
Alsópetény személynevei

IV. KERESZTNEVEK

A keresztnév a megnevezett személy saját, családjától független egyéni neve. A múlt század közepén ezt egyéni névnek próbálták hivatalosítani, majd 1895-től utónév lett a meghatározása a hivatalos nyelvben. Ezt azonban a köznyelv máig sem vette át, s a szakirodalom is a keresztnév megjelölést használja.

Minden népnek a névtörténetében az egyént jelölő keresztnév volt az elsődleges, és sokáig nem is használtak másik névelemet a keresztnév mellett az emberek (Hajdú 1994: 19).

Kezdetben a névadók – rendszerint a keresztelést végző pap – általában a Biblia ószövetségi részéből merítették a keresztneveket. Ezek, a többségében héber nevek a Vulgata útján terjedtek el, s így a magyarban is latinos alakjukban honosodtak meg. Ezt a névválasztási kört a protestánsok és az izraeliták egészen a XX. századig megőrizték. A katolikus lakosság körében a névdivatot jelentősen befolyásolta az egyes szentek kultusza, a keresztneveket ők már nemcsak a Bibliából, hanem a szentek legendáiból is átveszik. Előbb a bizánci (Margit, György, Miklós stb.), majd a magyar (István, László, Gizella stb.) szentek váltak népszerűvé.

A XIX. század derekán az írók, tudósok és más jelentős személyiségek kezdeményezésére több régi magyar nevet felújítottak, néha pedig újakat alkottak (Etelka, Jolán, Hajna, Csilla, Tünde). A régi magyar hangulatot idéző nevek elsősorban a nemesi körökben váltak divatossá, a feltörekvő városi polgárság inkább a magyaros formájú, nyugati eredetű neveket kedvelte. Régen a névdivat az uralkodó osztályok és a városi polgárság köreiben jelentkezett először, és csak néhány évtizedes késéssel jutott el a parasztsághoz. (A. Jászó 1995: 502). A névdivat nem más, mint “a nevekhez való, általában tömeges méretűvé váló, társadalmi indítékú azonos vagy hasonló viszonyulás"”(Kiss 1995: 280).

Lássunk néhány, a névdivatot befolyásoló tényezőt! Bizonyos közösségekben az újszülött fiú hagyományosan apja keresztnevét örökölte, az izraeliták körében viszont életben levő apának és nagyapának a nevét nem örökölheti az újszülött (Kiss 1995: 282). A marxista-leninista ideológia egyeduralma miatt a Szovjetunióban például új típusú, szocialista keresztnevek használatát szorgalmazták (Vladimir Iljics Lenin nevéből: Vladilen, Vilen, Vilena stb.) Egy-egy híres ember hatása is megfigyelhető a névválasztásnál: például Kossuth halálának évében ugrásszerűen megnőtt a Lajos keresztnév adása.

Ma divatoznak a “magyaros”, a régies vagy népies nevek, illetve – a nem mindig helyeselhető – idegenszerű, főleg idegen írásmódú nevek. Az ilyeneket csak magyaros átírásban anyakönyvezik (A. Jászó: 603-504).

Az Új magyar utónévkönyv szerint 2710 keresztnév anyakönyvezhető. Egy rendelet lehetőséget ad az elhamarkodott névadás korrigálására, azaz az anyakönyvvezető egyszer módosíthatja a születéskor adott utónevet.

A keresztnév kiválasztásánál elsősorban a névhangulatnak van fontos szerepe. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a családnevet: például nem kívánatos, ha az utónév azonos a családnévvel, vagy ha a család- és keresztnévben azonosak a magánhangzók.

1. Keresztnevek az alsópetényi anyakönyvekben

Alsópetény keresztneveit – a családnevekhez hasonlóan – az állami anyakönyvezés bevezetésétől, 1895. október 1-jétől kezdve gyűjtöttem ki. Lévén az anyakönyvekben csak a szülők adatai és a gyermek adatai szerepelnek, a névválasztásnál csak azt tudtam megállapítani, hogy a gyermek névadásakor a szülők neve vagy a születés dátumának megfelelő névnap dominált-e. Így a “semmi” kategórián azokat a névadási indokokat értettem, amelyekbe a szülők neve, illetve a névnap kategóriáján kívül estek.

A keresztneveket szintén 25 évenként, azaz három korszakban és felekezetenként vizsgáltam. Az első korszakban négy katolikus, a másodikban három ágostoni evangélikus, a harmadikban pedig két katolikus gyermek nem kapott még utónevet az anyakönyvezés pillanatáig.

A férfi és a női keresztneveket külön-külön vizsgáltam. A férfinevek adatait az K/1-13. táblázat, a női nevekét a K/14-26. táblázat tartalmazza. Egyes női nevek esetében az anyakönyvekben szerepeltnek megfelelően külön jelöltem a rövidebb alakokat (pl. Teréz, Róza) és a hosszabb alakokat (pl. Terézia, Rozália), illetve szerepeltek olyan bejegyzések is, amikor becenevet adtak keresztnévként (pl. Ilonka-Ilona, Piroska-Piros).

Előfordult az is, hogy egy gyermeknek több: két-három keresztnevet is adtak. Ezeket a második és harmadik keresztneveket a K/27-30. táblázatok tartalmazzák.

1.1. Férfikeresztnevek

Alsópetényben az elemzett 75 év alatt 895 olyan férfikeresztnévvel találkoztam, amelyet a szülők első vagy egyetlen névként adtak gyermeküknek. Vagyis 95-tel kevesebb lány született, mint fiú. Ez alatt az időszak alatt összesen 57 fajta férfinévből választottak gyermeküknek keresztnevet a szülők. A nevek első előfordulását a K/13. táblázat jelzi.

1.1.1. A férfinevek statikus elemzése

A családnevekhez hasonlóan elemzem a keresztneveket is – elsőként a férfi keresztneveket. Először korszakonként és felekezetek szerint is, majd összesítve adom meg az egyes nevek megterheltségi mutatóit, átlaggyakoriságát, majd az abszolút megterhelést is, amely az egyes időszakokon belül egy évre vonatkozóan mutatja az egy-egy névre jutó elnevezések számát.

Így a megterhelési mutatók a következők az egyes korszakokban:

A relatív megterhelést figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy az I-II. korszakban a római katolikusok névadásában majdnem azonos egy-egy név relatív és abszolút megterhelése. Míg a III. korszakban viszonylag kevés elnevezéshez sok névféleség tartozik.

Az ágostoni evangélikus vallásúaknál pontosan kétszer annyi relatív és az abszolút megterhelése a neveknek a II. korszakban, mint az elsőben. A III. korszakban pedig nem találunk ilyen vallású fiúgyermeket.

Az izraelita felekezetnél mindössze egy bejegyzést találtam a III. korszak alatt, így ennek a relatív megterhelése is egy.

A nevek megoszlását, megterheltségét és a kimutatható névadási indítéka felekezetek és korszakok szerint elnevezve a következő megállapításukat tehetjük:

Az I. korszakban (1895-1920) a római katolikusoknál 8 név mondható nagy megterheltségű névnek: Mihály, János, István, Pál, György, József, László, Károly. Ezen nevek az összes elnevezés 83,45 %-át teszik ki.

Ebben a korszakban 16 név szerepel csak egyszer. Ezek: György, Flórián, Dániel, Dezső, Ezékiel, Győző, Barnabás, Demeter, Rafael, Ábrahám, Béla, Tibor, Lajos, Péter, és a meglehetősen ritka, de Alsópetényben a II. korszakban még 2x is visszatérő Elégiusz. Ez a 16 férfinév teszi ki az összes elnevezés 4,01%-át.

Az egész korszakot tekintve 399 névadásból 137 esetben (34,33%) lehet valamilyen névadási indítékot megfigyelni (lést K/1. táblázat)

A II. korszakban (1921-1945) a római katolikusnál 962 személyt anyakönyveztek. Ebből 9 férfi neve tartozik a nagy megterheltségű nevekhez, vagyis az összes elrendezés 78,17%-a. Ezek a nevek: János, József, Ferenc, István, Károly, Kálmán, László, Tibor, Imre. Tehát az I. korszakhoz képest többen választhatták a Tibor, Kálmán, Imre neveket, s egyre kevesebb gyermeknek adták a Mihály, Pál, vagy György keresztneveket.

Ugyancsak 9 nevet (az összes elnevezés 2,48%-a) választották egyszer: Flórián, Ede, Viktor, Andor, Géza, András, Jakab, Ádám, Zoltán. Új névként jelentkezett az I. korszakhoz képest az Ede, Viktor, Andor és Zoltán.

Az egész korszakra nézve362 névadásból 142 esetben fedezhető fel valamilyen névadási indíték (39,22%)

A III. korszakban (1946-1970) 123 elnevezést rögzítettek az anyakönyvek, ezek mindegyike római katolikus férfi neve volt. A 123 névből 6 volt nagy megterheltségű (67,47%): István, Tibor, János, József, Imre, Ferenc. Ezek a keresztnevek már az I-II. korszakban is a gyakori nevek közé tartozott. 17 név viszont csak egyszer fordult elő: Elégiusz, Bertalan, Vilmos, Tamás, Árpád, Andor, Kálmán, Endre, Gyula, Rezső, Zsolt. Ezen nevek közül az Endre, Vilmos, Tamás, Rezső, Zsolt, Atilla, Attila, a III. korszakban fordul elő először.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a három korszakban a legközkedveltebb nevek a János, István és a József nevek voltak. Gyakran választották még a Mihály, László, Kálmán, Ferenc, Tibor, Imre és Pál neveket is. Átlagosan választott név csak a Sándor volt. A többi név ritkán előforduló. Ebből is 15 név csak egyszer szerepel: Ábrahám, Attila, Barnabás, Dániel, Demeter, Ede, Endre, Ezékhiel, Péter, Rezső, Tamás, Viktor, Vilmos, Zsolt.

Az ágostoni evangélikusoknál az I. korszak alatt mindössze két nevet találunk: Mihály és János. Ezt a nevet egy-egy személy viselte. A II. korszakban már 8-an viseltek 4 féle nevet, ezek: Ferenc, János, József, István. Mindegyik nevet 2-2-en viselik.

Az izraelita felekezetet csak egyetlen férfinév képviseli a 75 név alatt: Farkas. Ezt a bejegyzést is még az I. korszakban találtam.

1.1.2. A férfinevek dinamikus vizsgálata

A férfi keresztnevek dinamikus vizsgálatánál azokkal a nevekkel foglalkozom, amelyeket a három korszak alatt a nagy megterheltségű nevek közé soroltam. Itt, természetesen, főként a katolikus felekezetet kell figyelembe venni, mint ahogy a fenti statikuselemzés is kimutatta.

A római katolikus felekezetnél a gyakorisági táblázat szerint (K/9. táblázat) tíz név tartozik a nagy megterheltségűek közé. E nevek korszakonkénti megterhelését (százalékos arányban) a következő táblázat mutatja:

Megállapítható, hogy a tíz név közül az István, János, József, Ferenc, Károly, László és Mihály név mindhárom korszakban választott név volt, míg az Imre és Tibor neveket az I. korszakban nem választották, s a Pál nevet sem a III. korszakban.
Az 1-5. nevet a következő grafikonon ábrázoltam (1. ábra):

1. ábra: A római katolikus felekezet 5 leggyakoribb férfinevének
korszakonkénti megterhelése

A József név eső, majd emelkedő vonalat mutat. A János név hasonló rajzolatot mutat. Az István, László és Károly neveknél ereszkedő vonalat figyelhetünk meg. A Ferenc névnél viszont éppen fordítva, emelkedőt. A Mihály név először ereszkedik, majd egy kissé emelkedik. Az Imre és Tibor nevek növekedést mutatnak, a Pál név viszont olyannyira csökkenést, hogy a III. korszakban már nem is találkozunk ilyen névvel.

Az ágostoni evangélikusoknál a következő táblázatot készíthetjük el (a kis számadatokra való tekintettel nem százalékosan):

Bár a Mihály és János neveket viselők száma a II. korszakban egy-egy fővel nőtt az I.-höz képest, a III. korszakban már nem találjuk a nevek képviselőit. Ugyanígy két-két József és Ferenc nevet találtam az anyakönyvekben, de a III. korszakban már nem fordultak elő.
Az izraelita felekezetnél pedig egyetlen nevet fedeztem fel, a már említett Farkast.
Egy XX. századi országos felméréssel (Kiss 1995: 281) összehasonlítva a következő eltérések figyelhetők meg a férfineveknél:

A József, István, János, Ferenc, Tibor, László nevek mindkét felmérésnél az 1-10. Név között szerepelnek, bár nem azonos helyen. Az országos listán viszont nem szerepel a Mihály, Pál és Károly név, míg az Alsópetényben a Zoltán, Attila, Sándor és Károly nem volt gyakori.

1.2. Női keresztnevek

1895 és 1970 között Alsópetényben 803 leánynak 58 féle nevet adtak. Ezeket a neveket a férfinevekkel azonos módon rendeztem el (lásd K/14-26 táblázatok) és elemeztem.

1.2.1. A női nevek statikus elemzése

A női nevek megterhelési mutatói felekezetek és korszakok szerint a következő táblázat tartalmazza:

A relatív megterhelés mutatóit figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a legtöbb névféleséget a római katolikus felekezet használt fel, ami nem meglepő, hiszen a 790 katolikus mellett mindössze 13 ágostoni evangélikus és izraelita lány született.

A nevek megoszlását és megterheltségét felekezetek és korszakok szerint az alábbi megfigyelések tehetők:

A római katolikus felekezet az első vizsgált korszakban 37 féle nevet adott 391 lánygyermeknek. Az átlaggyakorisági szám (relatív megterhelés) alapján a következő nevek számítanak nagy megterheltségűnek: Mária, Margit, Rozália, Anna, Teréz, Ilona, Terézia, Erzsébet, Julianna. Ez a 9 név teszi ki az összes elnevezés 82,86 %-át. Csak egyszer fordult elő a Jozefin, Bernarda, Paulina, Johanna, Valéria, Sári, Gabriella, Ágnes, Emma, Jolán, Karolina, Rozál és Magdaléna nevek, vagyis az összes elnevezés 3,32%-a. Összesen 98 névnél mutatható ki valamiféle névadási indíték (25,06%) (lásd K/14. táblázat).

A II. korszakban a következő keresztnevek nagy megterheltségűek: Mária, Margit, Rozália, Anna, Teréz, Ilona, Terézia, Erzsébet, Julianna, Magdolna. Vagyis ugyanazok, amelyek az I. korszakban is voltak – a Magdolna kivételével. Ez a tíz név az összes elnevezés 85,99%-a. Egyszer előforduló nevek: Angyalka – amely meglehetősen ritka névnek tűnik, mégis az I. korszakban négyen is kapták ezt a nevet -, Lenke, Eszter, Gizella, Ágnes, Matild, Piros, Melánia, Aranka, Lídia, Emília, Rózsa, Magda, Júlia, Helén, Etelka. Az imént felsorolt 16 név a katolikus felekezethez tartozó összes elnevezés 5,21%-a. A második 25 évben csak egyszer választott nevek közül az Ágnes az egyetlen név amely már az első korszakban is szerepelt ritka névként.

Ebben az időszakban 109 névnél figyelhető meg névadási indíték (35,50%) (lásd K/18. táblázat).

Az 1946 és 1970 között választott neveknél már csak harminckét esetben fordult elő, hogy a gyermek valamely szülőjétől örökölte, vagy születésnapjának névnapjáról kapta a nevét. Ez a 92 névadásnak 34,78%-a. Utolsó vizsgált korszakunkban gyakori név marad a Mária, Margit, Anna, Teréz, Erzsébet és Magdolna utónév, de felsorakozik melléjük az Ágnes, Éva és Klára keresztnév is. Ezek a nagy megterheltségű nevek az összes elnevezés 72,82%-át teszik ki. Csak egyszer választották a Vilma, Marianna, Edit, Judit, Rózsa, Eszter, Valéria, Zsuzsanna és a korábban még viszonylag gyakori Irén nevet (9,78%) (lásd K/22. táblázat).

Jóval több egyéb vallású lánygyermeket találunk, mint fiúgyermeket a vizsgált 75 év alatt.

Az első korszakban mindjárt négy lánygyermeket találunk az ágostoni evangélikus felekezetnél, melyet egy-egy gyermek viselt: Mária, Zsuzsanna, Anna, Sári. Közülük két névnél mutatható ki névadási indíték, tehát a viselők felénél (K/15. táblázat).

A II. korszakban hasonló arányokat figyelhetünk meg, három névféleséghez három viselő tartozik: Anna, Piroska, Irén. Láthatjuk, hogy az ágostoni evangélikusok is a katolikusok által adott nevek közül választottak. 1921 és 1945 között csak egy gyermeknél figyelhető meg névadási indíték (33,33%) (K/19. táblázat).

A III. korszakban már nem találkozunk ágostoni evangélikus felekezethez tartozó újszülöttel.

Az izraelita vallásnál is több lánynevet találunk, mint fiúnevet. Az első korszakban öten tartoztak ehhez a felekezethez (lásd K/16. táblázat): két Adél, két Kamilla és egy Ernesztina. Egyiküknél sem figyelhető meg névadási indíték, hogy ezeket a keresztneveket sem a katolikusok, sem az ágostoni evangélikusok nem választották. A II. korszakban (K/20. táblázat) már csak egy lánynév szerepel: Ernesztina. Az ő névadását sem motiválta névnapja, illetve édesanyjának neve.

1.2.2. A női nevek dinamikus elemzése

A férfinevekhez hasonlóan a női neveknél is felállítható az a táblázat, amelyben az átlaggyakorisági szám alapján a nagy megterheltségű nevek szerepelnek.

A római katolikusoknál az alábbi nevek sorolhatók a kategóriába:

Az 1-5. név eloszlását grafikonon ábrázolom (2. ábra).

2. ábra: A római katolikus felekezet 5 leggyakoribb női nevének
korszakonkénti megterhelése

A 13 leggyakoribb név közül 12-t minden korszakban választottak. A Klára névvel csak az első korszakban nem találkoztunk.

A Mária név folyamatos csökkenést mutat, ugyanígy a Rozália, Anna, Ilona, Terézia név is. A Margit és Julianna nevek vonala előbb emelkedő, majd ereszkedő. Az Erzsébet név választási értékei először csökkenést, majd növekedést mutatnak, de mindvégig magasak. A Teréz, Magdolna, Éva, Ágnes és Klára neveket viszont mind többen választották.

Az ágostoni evangélikus felekezetnél a következő táblázat készíthető el:

A táblázatban a nevek kis számára való tekintettel nemcsak a nagy megterheltségű, hanem minden keresztnevet elhelyeztem.

Csak az I-II. korszakban találtam bejegyzést ágostoni evangélikus leánygyermek születéséről. Ötféle nevet választottak, s ebből az Anna név volt az egyetlen, amelyet ketten is viseltek, egy újszülött az első, egy pedig a második korszakban.

A következő táblázat az izraelita felekezet adatait tartalmazza:

Az izraelita felekezetnél három keresztnevet ketten-ketten viseltek. Az Adél és a Kornélia neveket csak az I. korszakban, az Ernesztina nevet viszont az I. és a II. korszakban is. Az utolsó 25 évben nem született izraelita lánygyermek.

Az férfinevekhez hasonlóan a XX. századi országos statisztikával történő összevetés az alábbi képet mutatja (Kiss 1995: 281):

A két oszlop között sok eltérést találunk. Az Alsópetényben igen gyakori Margit, Anna, Teréz, Terézia, Julianna és Magdolna az országos felmérés 1-10. neve között nem szerepel. Érdekes, hogy míg az országos adatok az Éva nevet az első helyre, addig az általam vizsgált település csak a tizedik helyre teszi. Csak két név, az Erzsébet és a Mária az, mely mind az alsópetényi, mind pedig az országos adatok közt szerepel. Az Alsópetényben oly sokszor előforduló nevek országos viszonylatban inkább a XVIII-XIX. században voltak gyakoriak (Kiss 1995: 280-281).

Több keresztnév adása

1895 és 1970 között 28 fiúgyermek és 20 lánygyermek kapott második keresztnevet, 5 fiú és 3 lány pedig még harmadikat is.

Főként a katolikusok éltek a második és harmadik név használatával: a fiúknál 100%-os, a lányoknál egy izraelita és egy ágostoni evangélikus gyermek is kapott második keresztnevet.

A férfiaknál főként a József, János, István és Ferenc neveket részesítették előnyben, míg a nőknél a Mária, Magdolna és Erzsébet nevek voltak a közkedveltek. A férfiaknál az átlaggyakorisági szám 2,46, a nőknél 2,85 a második név esetében, a harmadik név választásánál pedig 1-1 a mutató.

A második nevek választásakor összesen 19 gyermek esetében volt indíték a szülő neve, két ízben a névnap dominált, 105 fiú és lány pedig más okból kapta második keresztnevét.

A nyolcszor előforduló harmadik keresztnév csak egy esetben örökölt a szülőtől, hét esetben egyéb oka lehetett a névadásnak.